A billentyűzet-tervezésre a figyelem nem mostanában terelődött rá- bár az utóbbi pár évben egyre jobban előtérbe került. Ennek több oka van, a legfontosabb a számítógépes munkahelyek számának növekedése az évek során.
A régi billentyűzetek bizonyos korai esetekben kör, vagy ovális billentyűkkel készültek. Ezeken azonban gyorsan túllépett a történelem, és kialakult a jellegzetes billentyűzettípus, amely téglalap alakú, lapos, négyzet vagy téglalap alapú billentyűzetekkel. Természetesen QWERTY billentyűzetekről beszélünk. A QWERTY billentyűzet kialakulása bizonyos régi írógép típusokhoz köthető. A gyors gépelésnél az abc-sorrendben elhelyezkedő billentyűk karjai, melyek a tintanyomót hozzányomták a papírhoz, gyakran összeakadtak, ha két egymás melletti billentyűt nyomott le a gépelő ember. Ezért ezt a típust tulajdonképpen azért dolgozták ki, hogy lassítsák a gépelést, ezáltal minimalizálva az ilyen eseteket. Az egymás mellett leggyakrabbban használt billentyűket megpróbálták a lehető legtávolabb elhelyezni egymástól, így alakítva ki az azóta szabványossá vált QWERTY elrendezést.
Az első alternatív billentyűzet, a Maltron 1975-ben jelent meg, a későbbiek során egyre szélesebb választékkal rendelkezhet az esetleges vásárló. Új, innovatív billentyűzettípusok azóta meglehetősen nagy számban jelennek meg.
A billentyűzetekkel kapcsolatos innováció természetesen a gépelés káros következményeinek kiküszöbölése miatt folynak nagy erőkkel. Ezek a következmények a kimerültségtől, kényelmetlen érzésektől kezdve különböző súlyos és kevésbé súlyos problémákhoz vezethetnek, mint például az RSI, vagy akár ínhüvelygyulladás.
A fejlesztést természetesen előrelendítette néhány súlyosabb eset (az USA-ban), melyek nagy publicitást kaptak, és ráterelték a köz figyelmét erre a problémára.
Az alternatív tervezésű billentyűzetek megkísérlik a kényelmet, a teljesítményt növelni, illetve a muszkuloszkeletális elváltozásokat, károsodásokat megelőzni, a használat veszélyes faktorainak csökkentésével.
Ezek a veszélyes faktorok:
Az elhelyezkedés. Az alternatív billentyűzetek egyik fő célja a csukló, könyök, kar elhelyezkedésének a helyes irányba való terelése. A helytelen elhelyezkedések, melyek a szabvány téglalap alakú billentyűzettel gyakoriak, stresszelik, összenyomják, károsíthatják az ízületeket, idegeket, vagymás szöveteket. A természetes helyzetek előtérbe helyezése a cél, leginkább az olyan mozdulatok, elhelyezkedések elkerülése érdekében, melyek kicsavarodottak, megfeszítettek.
A csukló és az alkar helyzete például ideális esetben vízszintes, nem dől sem oldalra, balra vagy jobbra.
Kutatások igazolják, hogy a gépelés dinamikus karakterisztikái (például az ujjak, a csukló gyorsulása, mozgása) egy fontos kockázati faktor, és megnövelik a hatást a természetellenes csuklótartásoknál, mint például a nyújtott, kicsavart csukló.
A hagyományos billentyűzet tervezésénél nem gondoltak arra, hogy az apró kényelmetlenségek hosszas használat után potenciális károkozók az emberi szervezetre nézve. A téglalap alakú, előre dőlő billentyűzetnél több ilyen helyzet is előfordulhat, mint az a képeken látszik. A meghajlított, elfordított csukló minden esetben kényelmetlenséghez vezet használat során.
Hajlított, természetellenes helyzetek a kézfejnek.
Billentyűzet használásakor tehát törekedjen a következőkre (belevéve a helyes testhelyzetnél megállapított szempontokat):
-Állítsa be megfelelően a szék magasságát- a lábfejlnek biztosan, teljes felületvéel érintkeznie kell a padlóval. Magasabb szék esetén használjon lábtartót. Ha ez nem történik meg, a láb súlya a padló felé húzza a testet, feszültséget alakítva ki a lágban, csípőben, hátizmokban. Az alkarjai az oldala mellett kényelmesen lógó felkarjával 90'-os szöget zárjanak be. -A szék háttámlája rugózó legyen, hogy a hát- és nyakizmok terhelése csökkenjen. Fontos, hogy ne üljön sokat ugyanabban a pozícióban, néha álljon fel, nyújtózkodjon, vagy változtasson rajta. -A billentyűzetet olyan magasra állítsa be, hogy a vállai pihenhessenek, a felkarjai a teste mellett pihenjenek. Egy billentyűzettartó tárca nagy segítségére lehet ebben. -A billentyűzet közvetlenül Ön előtt legyen, közel, hogy ne kelljen kényelmetlen távolságba nyúlni érte. -Az alkarjainak a padlóval práhuzamosnak kell lennie. -Használhat hátrafelé döntött billentyűzetet, hogy a csuklója megfelelő szögét biztosítsa. -Kerülje el a túlságosan kinyújtott, kicsavarodott testhelyzeteket. -Amennyiben billentyűzetében nincs beépített, használjon egy különálló, vagy hozzáerősíthető csuklótámaszt. -A billentyűket lágyan érintse meg, és ne tartsa őket lenyomva hosszú ideig. -Tartsa ujjait, csuklóját, vállát ellazítva.A szétosztott, "Split" billentyűzetek a csukló kiegyenesítésére törekszenek, a billentyűk eltvolítása és irányítottságuk megváltoztatása által. Ezek a billtyűzetek a szélső eltávolodás miatt kezdtek el kialakulni- ez az a jelenség, amikor a csuklónkat a testtől kifelé, oldalirányba hajlítjuk, ez már kismértékben is kellemetlen és káros nyomást fejt ki a csuklóban futó két idegre. Bizonyos izmok fáradását is felfokozza.
Az osztott billentyűzetek általában középen vannak elválasztva, és egy fordított V betűhoz hasonlóan szűkülnek, ha letesszük őket magunk elé. Előfordulhat, hogy a két részt teljesen szétválaszthatjuk, és könyökszélességben használhatjuk.
A kutatások azt mutatják, hogy az osztott billentyűzetek javítják a csukló és a kar helyzetét, és a kötődő izommunkát is csökkentik. Csökkentik a kényelmetlenségérzetet, és általábán preferálják a felhasználók a konvencionális típusok felett. A kutatások azonban nem 100%-osan hitelesek, hiszen a felhasználók egy kis része egyértelműen a hagyományos, téglalap alakú típust találta jobbnak több szempontból.
A szabadon állítható billentyűzetek még az osztottaknál is fejlettebbek- gyakorlatilag azok kiterjesztésének tekinthetőek. A csukló kifordítását, mindenféle kellemetlen csukló és karhelyzetet elkerülhetünk velük, hiszen, mint az a nevükben is benne van, szabadon, felhasználó igénye/kényelme szerint alakíthatóak.
Bizonyos kutatások azt mutatják, hogy a gyakorlott felhasználó számára a szabadon állítható billentyűzetek megnövekedett konfortérzetet és teljesítményt jelentenek, gyorsabb gépelést tesznek lehetővé. Hátrány azonban, hogy az új billentyűzettípust meg kell szokni, a tapasztalat azt mutatja azonban, hogy a legtöbb esetben a hahogymányos billentyűzettel való gépelési sebesség elérhető, sőt meghaladható.
Vannak azonban hátrányai is az állítható billentyűzetnek. A billentyűk ugyanis kevésbé láthatóvá válnak, néha teljesen elolvashatatlan rajtuk a jelzés. Ezen túl lényegesen vastagabbak a hagyományos billentyűzeteknél, emiatt alacsonyabbra kell őket tenni, hogy kényelmes kar és kéztartást tegyenek lehetővé.
Ennek a típusnak nem hátul vannak kis lábai, amellyel magasabbra lehet támasztani, hanem elöl- emiatt az egész készülék vízszintes, vagy akár hátrafelé dől- ennek célja a csukló felénk hajlásának az elkerülése (amikor gépelési pozícióban kézfejeinket a testünk felé hajlítjuk- ez egy elég megterhelő, kényelmetlen kézfejpozíció).
Két dolog eredményezhet a csukló kihajlásának: egyrészt az, ha a csuklónkat az asztalon, a munkafelületen nyugtatjuk, másrészt ha a billentyűzet könyökmagasság alatt helyezkedik el. Ez a második eset nem feltétlen rossz, hiszen a félig kinyújtott könyök kedvező, a csukló kihajlását azonban ki kell küszöbölni- erre jó a hátrafelé döntött billentyűzet.
Ezt a típust nemrég kezdték alkalmazni, ezért nem sok kutatás foglalkozott eddig a hatásaival.
Negatív, "Scooped" billentyűzetek. Ezeknek tál alakú billentyűfelületeik vannak- ennek egy kézzelfogható előnye, hogy a billentyűk közelebb kerülnek egymáshoz, ezáltal az elérési távolságot csökkentve, és ezáltal a kifáradást, másrészt az elrendezés megakadályozhatja az extra billentyűk külön elhelyezését, melyek eléréséért messzebb kell nyúlni a billenytűzeten.
A negatív elrendezés csökkentheti az ujjak szükségtelen felemelését, és a középre nyúlást teljesen megszünteti (hiszen egyedülálló ujjak felemelése mindig fárasztóbb, mint egyszerűen csak gépelni az ujj alatt lévő billentyűn).
Ezzel a billentyűzettípussal kapcsolatban sincsenek rendelkezésre álló kutatások még.
Ezek úgy vannak tervezve, hogy minimalizálják a mozgásokat, az izomműködést- felépítésük már teljes egészében különbözik a QWERTY típusoktól (az eddigiek billentyűi mind QWERTY elrendezésűek voltak). A gombok működhetnek egyszerű fel vagy lehúzással, vagy pattintással. Gyakorlatilag mozdulatlanná teszik a kézfejet ezek a billentyűzetek, ezáltal lecsökkentve az ízületek használatát.
Ezekkel azonban nagyon nehéz (gyakorlatilag lehetetlen) elérni a hagyományosabb billentyűzetekkel bevett gépelési sebességet. Bizonyos billentyűparancsok ráadásul csak alternatív módon használhatóak, hiszen természetesen egy ilyen készüléken nem helyezhető el annyi használható gomb, mint egy QWERTY típusún.
A billentyűzet megfelelő elhelyezéséhez (elsősorban a magasságról, közelségről van szó) hasznos segítséget nyújthatnak a különböző asztal aljához erősíthető billentyűzettartó tálcák- sok asztalhoz ezek már alapból hozzátartoznak. A fentebb ismertetett okokból ezek kényelmesebbé, hatékonyabbá tehetik a felhasználást.
A legtöbb korszerű típushoz egértartó, esetleg beépített egérpad is tartozik, hiszen ez szintén fontos része a munkának.
Segítséget jelenthetnek még a csuklótámaszok is, melyek általában valami puha anyagból vannak, szövettel beborítva- ezeket a billentyűzet elé helyezhetjük, illetve egérpadba építve is megtalálhatóak. Természetesen ennek (billentyűzet) esetén akkor van értelme, ha a billentyűzet maga nem rendelkezik integrált csuklótámasszal.